Befejezés

Sajnos bezárom a blogot, és nem is fogja megnyitni újra kapuit. Levi és Zoé storyja itt ért véget. Nehéz búcsú lesz, de sajnos sok a dolgom és nem tudok két bloggal foglalkozni. Az Angyalok vigyáznak ránk továbbra is várja vendégeit, de lassan az is befejeződik az a történet is. Viszont 5SOS rajongóknak figyelmébe ajánlom a későbbiekben induló fanfictionomoat.
De, hogy méltó legyek ehhez a bloghoz, szeretnék köszönetet mondani, mindenkinek aki támogatott, és olvasott. Igazából nem is tudom mit mondhatnék, még mert nekem is fáj a búcsú.
És még egyszer Köszönöm!

Levi féltékeny

Az egész kis kellemes ébresztőben volt részem a suli első napján. Levi egy lágy csókot nyomott az ajkaimra, amitől rögtön felpattantak a szemeim. Éles fény szűrődött be a szobámba, amitől úgy éreztem magam, hogy meg fogok vakulni. A szemeim elé kaptam a kezem, és visszadőltem az ágyba.

- Hagyj aludni! - morogtam.

- Kelj fel álomszuszék! - unszolt.

- De én nem – nyökögtem.

- Nekem mindegy.

Kiment a szobából, és reméltem, hogy vissza se jön az elkövetkező pár órában. De tévedtem. Percekkel később nyikorogva nyílt az ajtóm, majd egy vödör jég hideg víz érintkezett a bőrömmel.

- Áá! - sikítottam, és gyors tempóban ugrottam ki az ágyamból.

- Ez a beszéd! - bólogatott elégedetten.

- Ha még egyszer le mersz öntené, én esküszöm, hogy... - fenyegetőztem.

- Mi lesz? - kérdezte incselkedve.

- Hát ömm... - gondolkoztam el.

- Aha értem!

Majd közelebb lépett hozzám átkarolt, és gyengéden megcsókolt. Kezemet a hajába túrtam ami csurom vizes volt, valószínűleg az ébresztőm előtt fürödhetett meg.

- Nekem fel kéne öltöznöm! - céloztam arra, hogy még mindig pizsiben éldogálok ott.

- Ugyan már nekem így is tetszel! - nevetett fel.

- Azt értem, de lehet, hogy az igazgatónak már nem fog annyira bejönni a dolog! - nevetek vele.

- Akkor hagylak is!

Elindulta az ajtó fel. Kezeink lassan engedtek a szorításból, ugyanis egészen addig ujjaink egymásba fonódva karoltak egymásba.

Miután kilépett az ajtón, elkezdtem kutatni a szekrényembe. Elég bizonytalan voltam, hogy miben menjek, ugyanis a mi sulinkban nem kötelező az ünneplő se az egyenruha.

Végül is egy mintás fehér póló, és egy farmer sort mellet döntöttem, ugyanis javában tombolt a nyár ezen a napon.

A fürdőbe jutás egy másik akadály volt amit túl kellet lépnem.

- Kloé már másfél órája benn vagy! - üvöltözött Zozó mikor éppen odaértem – Belefulladtál a WC-be vagy mi van?

Az ikertesóm elég ramaty állapotban volt, a haja szanaszéjjel állt. A szemei alatt a fáradság jeleit véltem felfedezni. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy milyen dühös.

- Képzeld még csak most kezdtem el készülődni, ugyanis egész eddig a szempillaspirálom kerestem ! - érkezett a válasz.

- Ha végre megtaláltad kifáradnál onnan? - dühöngött Zozó.

- Nem találtam meg, de helyette Zoéét használom.

- Ó te kis nyavalyás! Ha kijössz én tuti megfojtalak! – üvöltöttem be. Ugyanis utálom ha más használj az én sminkjeim, és ezt ő is tudta.

- Ezzel nem fogod kicsalni! - meredt rám idegesen a bátyám.

- Örüljetek a fejteknek, végeztem! - tört ki Kloé, majd elviharzott a szobájába.

Ez megy nálunk kb. minden nap. Ugyanis két fürdő van a házba, de minekünk hármunknak egy fürdő jutott, mert a másikat csak a szüleink használhatják.

Elindultam az ajtó felé, de Zozó visszarántott.

- Azt próbáld meg! - célzott rá, hogyha bemegyek, halál a fejemre.

Elkezdtünk harcolni a bejutásért, de mivel volt pár centi előnyöm, így én léptem be elsőként.

- Haha – mondtam neki sunyi mosollyal, majd az orrára csaptam az ajtót.

- Ajj már! - hallatszott a sóhaj kintről.

Megálltam a tükör előtt, hogy neki kezdhessek a készülődésnek. Megmostam a foga. A hajam úgy fontam össze, hogy a vállamra omoljon. A külsőm pedig megfűszereztem egy leheletnyi sminkkel.

Kilépve az ajtón nyomtam Zozó arcára egy puszit.

- Látom bal lábbal keltél fel! - mondtam neki, majd dörmögött valamit, és bement a fürdőbe.

Leviharzottam a konyhába ahol már várt a reggeli rántottám.

- Zozó hol van? Már vagy két órája indult el a fürdőbe – hitetlenkedett anya.

Összekuncogtunk a mellettem ülő húgommal, akivel az utóbbi időben egész jóban vagyunk.

- Szerintem belefulladt a WC-be! - viháncolt Kloé.

- Igazad lehet! – bólogattam – Én be se jutottam a fürdőbe! - sóhajtottam fel tragikusan.

- Na de ez már több mint sok! - ingatta a fejét anya, majd felviharzott az emeletre, hogy kiráncigálja Zozót onnan.

Összepacsiztam Kloéval, majd a bejárati ajtóhoz szaladtam. Ugyanis valaki heves csengetésbe kezdett.

Az ajtó túloldalán Bora állt talpig garbóban. Egy pillanatra némán álltunk egymással szemben, majd kitört belőlem a nevetés.

- Ó Zoé segíts! - kérlelt – Anya ebben küldött el, ugyanis ő is ebben kezdte a gimit, és szerette volna ha én is ebben kezdem – sóhajtott – De én egyáltalán nem akarok ebben menni suliban, arról nem is beszélve, ha Zozó meglát így tuti kiszeret belőlem.

- Gyere! - húztam be magam mögött az ajtót – Kerülő úton megyünk nehogy meglásson Zozó.

Átmentünk a szomszéd ház elé majd becsengettünk Leviékhez, ugyanis a telóm a mi házunkban maradt. Levi anyukája nyitott nekünk ajtót.

- Sziasztok lányok! - mosolygott ránk – Bora ma kifejezetten csinos vagy – jegyezte meg. Összeszorítottam az ajkaim, hogy nehogy elröhögjem magam – És persze te is Zoé mint minden nap – tette hozzá.

- Felmehetnénk Levihez? - érdeklődtem.

- Persze, de mért nem a te szobádon keresztül mentek?

- Azt hosszú lenne elmagyarázni!

Felrohantam Levi szobájáig, magam mögött cibálva Borát. Kopogás nélkül rontottunk be.

Levi felkapta a fejét, ugyanis mikor beléptünk a laptopja képernyőjére meredt. Nem kérdezett semmit, még csak nem is köszönt, ő is önfeledt nevetésbe kezdett Bora látványától.

A szobámba lépve kerestem neki valami hordható ruhát, amitől nem lesz nevetség tárgya.

- De anya még csak most mentem be! - hallatszott a hang a falak túloldaláról.

- Ez nem Zozó volt? - értetlenkedett a barátnőm de.

- De – bólintottam – Anya valószínű most ráncigálja ki a fürdőből!

- Tessék? - hitetlenkedett.

- Ja kicsit megtréfáltuk Kloéval! - legyintettem, olyan semmit mondóan.

Mikor végeztünk, összeszedtünk mindenkit a házból, és a ház elől. Ugyanis Tom elmondása szerint már vagy egy fél éve ott ácsorgott.

A Tom és Zozó gördeszkájukon gurultak előttünk. Mi meg hárman hátul sétáltunk. Egyik oldalamon Levi állt, akinek a markát szorongattam, a másik oldalamon pedig Bora, akivel arról tárgyaltunk, hogy milyen lesz ez az év.

Már messziről kiszúrtam az osztályom akik az ajtóban ácsorogtak. Bár csak egy hetet töltöttem velük, mindenki megragadt.

- Sziasztok! - int nekünk Balla, hogy menjünk oda – Lemaradtatok arról, hogy Pálinkás megeszik egy egész csípős paprikát – röhögött.

A fiúra pillantottam aki, épp a nyelvét vakargatta, gondolom az íz eltávolításának az érdekében.

- Asszem szép négy évnek nézünk elébe! -sóhajtottam.

Az egész csapat feltódult a terembe. Három osztályfőnökit, és az évzárót ültük végig.

Mikor mind ennek vége lett, mindenki haza indult volna.

- Ne, álljatok meg! - állta el a kiutat Tom.

- Mi van? - nyávogott Enci.

- Kérlek szépen elmaradt a sulikezdős szelfi.

Tom felugrott egy asztalra, majd mindenki mögé csődült. Lőtt pár képet, majd az osztály nagy része távozott.

- Ha már szelfi - ugrott mellém Balla – ,akkor csináljuk rendesen! - olyan hirtelen ért az egész, hogy az első pár képnél csak pislogtam.

Levire tekintettem, akinek az arckifejezése, nem volt valami elragadó. Úgy látszik, nem nagyon tetszik neki, hogy Ballával jóban vagyok. De sajnálom ez van, ő most már a fiúm, és el kell fogadnia a tényt, hogy Balla lett az új régi ő.

Mozi

Már az egész kis ötösünk tud Leviről és rólam. Nagyon örültek neki. Állításuk szerint "Már rossz volt nézni a szenvedésünket". Ettől függetlenül mindenki gratulált nekünk.

Alig egy héttel sulikezdés előtt Balla küldött egy e-mailt, hogy  kedden moziba mennek és, hogy örülne ha mi is mennék. Nem volt semmi dolgunk, ezért vissza írtam neki, hogy ott leszünk.

*kedd*

Nagyon sokat válogattam a cuccaim között, mire megtaláltam a tökéletes mozis öltözéket. Kellően csinos de mégsem kihívó. Kiegészítés képen egy övvel koronáztam meg az egészet. Úgy éreztem készen állok a mozizásra a jövendőbeli osztálytársaimmal. 

Az ajtóm nyikorogva kinyílott. Oda pillantottam, hogy még is ki kereshet. Bora lépett be a szobámba kissé megszeppenve. 

- Mi a baj? - faggattam rögtön.

- Leöntöttem a póló - szomorkodott.

- Mutasd!

Bora fehér blúzán egy hatalmas piros folt éktelenkedett. Azt se tudtam mit csináljak hirtelenjében. Megtapogattam. Az anyag teljesen beszívta, és ragadt a piros löttytől a kezem.

- Mégis mivel sikerült leöntened?

- Málnaszörppel - szégyellte el magát.

- Rá se ránts! Mindjárt keresünk neked valami csinit! - mosolyogtam rá.

Bora és az én méretem nagyjából egyezik. Úgyhogy megkapta a bordó "London" feliratú pólóm, ami jól passzolt a rövid farmer sortjához. 

- A fiúk már vajon készen vannak? - kérdeztem.

- Amikor eljöttem, Zozóék Tom telefonját keresték, mert szőrén-szálán eltűnt.

- Szerintem nézzük meg, hogy megtalálták-e!

- Rendben - bólintott rá a barátnőm.

- Én először még összeszedem Levit.

Átmentem Levihez, aki éppen a laptopja előtt görnyedt. Azt hittem lemegyek hídba. ugyan az a ruha volt rajta ami reggel. Egy melegítő és valami rongyos póló feszült rajta.

- Ugye csak viccelsz? - pislogtam - Nem gondoltad, hogy ebben jössz?

- Mért már indulunk? 

- Igen. Van két perced, hogy elkészülj! - morgolódtam.

- Nyugodj már meg egy kicsit! - lépett hozzám, és egy csókot nyomott a számra.

- Siess! - enyhült meg az arckifejezésem. 

Hagytam Levit készülődni, és átmentem a felderítőcsapatoz. Akik még mindig a telefont keresték.

- Tom biztos, hogy nem otthon hagytad? - faggattam.

- Nem. Emlékszem, hogy nálam volt mikor ideértem.

Körbefutottuk vagy háromszor a házat. Megmozgatunk minden apró tárgyat, hogy nem  bújt mögéjük a készülék. Hasztalan volt. Kezdtem azt hinni, hogy tényleg reménytelen a dolog. Mellesleg biztos voltam benne, hogy elkésünk. 

Közben megérkezett Levi, aki sokkal jobban nézett ki mint amikor fenn voltam nála. Egy térdnadrág volt rajta és egy atléta. 

- Mit kerestek? - érdeklődött Levi.

- Tom telefonját.

- Én tudom, hogy hol kéne megnéznie! - röhögött.

- Hol? - meredtem rá idegesen.

- A hátsó zsebében - röhögött továbbra is.

Tom belenyúl a hátsó zsebébe, és meglepetésére ott lapult a telefon.

- Kösz haver! - veregeti meg Tom Levi vállát - Ha te nem vagy, tuti nem találja meg ez a szerencsétlen banda! - biccent felénk.

Levi szakadt a röhögéstől. Engem addigra már teljesen kiidegeltek. Csak annyit akartam, hogy elinduljunk.

- Hosszú délután lesz ez a mai! - szívtam fel magam - Na akkor indulhatunk?

- Nem - vágott ijedt képet Zozó.

- Mi van, már megint? - tettem össze a két kezem.

- Semmi. Csak tudni akartam, hogy reagálsz rá - nevetett.

- Akkor újra megkérdezem, indulhatunk?

- Yes - bólintottak rá a többiek.

A három fiú egész úton lökte a hülye poénjaikat. Aszt hittem kitépem az összes hajszálam. Útközben Balla hívott, hogy megvegye-e a mi jegyeinket is, mert ha nem veszi át eladják. 

Mikor végre odaértünk, egyből kiszúrtam a tömegből Ballát. Nem volt ott mindenki az osztályból csak a jobb fejek.  Amit viszont nem néztem túl jó szemmel, hogy Encinek egy perc se kellet ahhoz, hogy kiszúrja Levit, és megpróbálja becserkészni.
- Enci! - kopogtattam meg a lány vállát, aki éppen a pasimmal enyelgett.
- Mi van? - szólalt meg flegmán.
- Jobb lenne, a szingli fiúkkal kezdenél ki! - fogalmaztam meg finoman a mondanivalómat.
- Mi közöd van neked ahhoz, hogy én kivel flörtölök?
- Hogy is mondjam? - gondolkodtam el - Szállj le a pasimról! - böktem ki.
- Fújj! - cincogott - Te vele jársz? - nézett Levire.
- Bocs! Ez van - röhögött Levi.
Enci elviharzott. Adtam egy szolid csókot Levi ajkaira, ő pedig átkarolt és így álldogáltunk a társaságban.
Balla odajött hozzám.
- Üdv csajszi! - csapott a levegőbe, mintha a haját söpörné hátra.
- Üdv! - utánoztam.
- Te lennél a híres Balla? - kérdezte Levi.
- Igen. Adnák autogramot is de most nem érek rá! - röhögött - Te meg a híres Levi?
- Ja. Híresebb mint mondják - kacsint rám.
- És, csajszi - nézett rám újra - tied lett az álom pasi? - úgy mondta mintha Levi ott se lett volna.
- Melyikre gondolsz az öt közül? - mikor kimondtam, láttam, hogy megjelennek Levi nevetőráncai.
- Arra a suttyóra aki Győrbe ment.
- Rajta már túl is vagyok - legyintettem.
Pár másodperc néma csend után mind a hármunkból kitört a nevetés.
Bementünk a moziba. Valami szörnyes robotos micsodát néztünk, mert a fiúk voltak többen ezért ők döntöttek. Nekik tetszett is, nekünk lányoknak már nem annyira.
Utána még beültünk a mekibe, mert a fejlődő szervezetnek nem elég egy kis popcorn meg nachos.
Vacsiztunk a mekiben, aztán mint egy csürhe, haza vonultunk.
Egy jó nap volt sok nevetéssel, és hülyéskedéssel.

Ha egy bőröd kinyílik...

"- Pedig az leszek, ha más fiúkkal kezdesz ki! - ingatta a fejét - Hiszen a barátnőm vagy!

- A barátnőd? - mosolyogtam.

- A barátnőm! - csókolt meg."

- Van egy ötletem! - vigyorogtam.

- Mondd!

- Menjünk el egy cukiba, és egy süti mellet megbeszéljük a dolgokat.

- Rendben - nyomott egy puszit a fejem búbjára Levi.

A szomszéd utcában lévő cukrászdába mentünk. Leültünk a törzshelyünkre, és a szokásosat rendeltük. (Levi egy dobostorta szeletet, én pedig egy szelet citromtortát kértem)  Amíg mind a ketten a saját kis sütinket majszoltuk, megbeszéltük az élet nagy dolgait. A gólyatábor, a kézilabda válogatást, na meg persze a kettőnk kapcsolatát.

- Megbocsátanál nekem egy pillanatra? - állt fel Levi a helyéről.

- Persze - nyeltem le az utolsó falatot.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy WC-re megy, mert a telefonját az asztalon hagyta. 

Visszagondolva azt mondom, bárcsak ne hagyta volna ott a mobilját! Rezegni kezdett a telefon. A képernyőjén csak egy szám volt kiírva, azaz ismeretlen. Gondoltam felveszem, mert aki Levit ismeri az már velem is találkozott! Felvettem...

- Jó napot! - szólt a telefonba egy erős férfi hang - Én Kancsós István vagyok a Győri ETO vezető edzője.

- Jó napot, én pedig Makai Zoé Levi barátnője.

- És tudná őt adni?

- Nem, de szívesen megmondom, hogy mit üzent.

- Akkor átadná neki, hogy várjuk a válaszát.

- Mire? Ha szabad meg tudnom.

- Megkértük Levit, hogy jöjjön át a mi egyesületünkbe. Rég nem látott a vezetőség ilyen tehetséges játékost. De ő haza ment. Arra kértük, hogy adjon választ, hogy marad vagy jön. Azóta sem jelentkezett.

- Értem. Vegyék úgy, hogy mindenképp ott lesz, már holnap megy.

- Rendben köszönöm!

- Viszontlátásra!

- Viszlát!

Nagyon dühös voltam Levire. Meg se vártam míg visszaér, hogy együtt menjünk haza. Elviharzottam. 

Otthon első dogom volt bepakolni Levi bőröndjét. 

A sírás kerülgetett. Levi lépett be az ajtón, és szabadkozni kezdett.

- Zoé láttam, hogy beszéltél István bával., de most ezt muszáj megértened! - ült le mellém, mivel még mindig a bőrönd fölött görnyedtem.

- Mit, hogy hazudtál? - folytak le az első könnycseppjeim az arcomon. Kimondva még rosszabbul hangzott.

- Nem. Azt kell megértened, hogy veled akartam lenni!

- Ahhoz nem kellet volna hazudnod! - temettem az arcom a tenyerembe.

- De. Mivel visszaküldtél volna! Ahogy most is azt akarod tenni.

- A te érdekedben tettem!

- És ha én nem akarok elmenni? Ez eszedbe jutott már?

- Magamat okolnám azért, hogy nem élsz egy ilyen lehetőséggel!

- De ez az én döntésem, hogy nem megyek el! - simította meg a hátam - Saját akaratomból jöttem haza. Már nagyon hiányoztál! - mondta. Láttam rajta, hogy őt is a sírás kerülgeti, pedig nem az a fajta fiú.

- És mi lesz a karriereddel? - kérdeztem.

- Az legyen az én gondom! - mosolygott.

- Most már mind kettőnké! - dőltem hátra a mellkasának.

- Az kizárt dolog! - ölelt át.

- Kérdezhetek valamit? - hagytam rá az előző témát.

- Bármit.

- Hazudtál még valamiben? - pillantottam rá - Mert ha igen, inkább kezdjünk tiszta lappal!

- Igen, hazudtam még valamiben - sóhajtott, mint akit felkavar a dolog.

- Ó - sújtott le engem is.

- És erről elég sokszor hazudtam a múltban - egyre idegesebb lettem - Mindig azt mondtam, hogy csak és kizárólag barátként szeretlek.

- És? -emeltem fel szemöldököm.

- És én fülig beléd voltam zúgva!

- Óóó! -mosolyodtam el.

Megfordultam, hogy szembe legyek Levivel. Hosszasan megcsókoltam. 

- De azért én mégis örülnék, ha elmennél Győrbe, hiszen ösztöndíjat nyertél!

- Ne kezd megint! - figyelmeztetett.

- Jó rendben! - és újra megcsókoltam.

Örömkönnyek

Amikor haza értünk, még mindig hulla fáradt voltam. Nagy szenvedések közepette felcibáltam a bőröndöm az emeletre.
Amint kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem. Eldobtam mindent, ami a kezemben volt. Rohanni kezdtem.
Levi a falnak támaszkodva állta. Nem úgy nézett ki mint aki haragudna. Kicsit megvoltam zavarodva, hogy mit keresett otthon, de abban a pillanatban ez nem számított.
Ahogy Levi felé futottam kicsordultak a könnyeim. Mikor már majdnem odaértem hozzá, Levi ellökte magát a faltól. Tudta, hogy mire készülök, mert abban a pillanatban elrugaszkodtam a földtől. A kezeimmel a nyakát kulcsoltam át a lábaimmal pedig a derekát. Levi magához húzott, hogy le ne essek.
Megcsókoltam.  A vállára hajtottam a fejem, és beszívtam az illatát, amit már egy hete nem érezettem. A könnyeimtől Levi pólója tiszta víz lett.
- Beszélni akartál velem, nem!?
- Szeretlek! - böktem ki szipogva.
- Én is szeretlek!
Levi elvette az egyik kezét a derekamról, én pedig még szorosabban kapaszkodtam belé. Kisöpörte a szememből a hajam, és letörölte a könnyeim.
- Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled ahogy! - mondtam.
- Nincs mit sajnálnod, az én hülyeségem miatt voltál szomorú! - ingatta a fejét.
- Nem is! Csak én nem örültem neked és Esztinek! - sóhajtottam - Tényleg mi van Esztivel?
- Nem akarta elfogadni, hogy Győrbe megyek, úgyhogy ejtettem - rántotta meg a vállát.
- Akkor csak mi ketten?
- Csak mi ketten! - ismételte meg amit mondtam.
Előre hajolt, úgyhogy tényleg rajta csüngtem, majd megcsókolt.
- Most már leteszlek, mert elég nehéz vagy egy idő után!
- Az nem lehet, hogy te vagy a gyenge és nem én nehéz?
- Lehet! - tett le, és nevetett velem együtt. Hiszen a karján kidudorodik a bicepsze.
- Hogyhogy itthon vagy? - szegeztem neki a kérdést.
- Hát nem egyértelmű?
- Nem!
- Miattad!
- Aha, persze - bólogattam hevesen - és mi az igazság?
- Kiestem. Nem voltam benne a legjobb ötben.
- Pedig én biztos voltam benne, hogy sikerülni fog! - szomorodtam el.
- Én így is nyertem!
- És mit kaptál? - kíváncsiskodtam.
- Téged! - mosolygott rám.
Elpirultam. Nem szoktam zavarba jönni ilyen könnyen.
- És milyen volt a tábor? - kérdezte.
- Nagyon jó! Van egy tök jó fej srác!
- Tényleg? És hogy hívják?
- Ábrisnak, de mindenki csak Ballának becézi.
- Nekem nem tetszik ez a sráci! - hunyorított.
- Ne legyél már ennyire féltékeny! - löktem oldalba.
- Pedig az leszek, ha más fiúkkal kezdesz ki! - ingatta a fejét - Hiszen a barátnőm vagy!
- A barátnőd? - mosolyogtam.
- A barátnőm! - csókolt meg.
Ez a nap a szívemnek a legkedvesebb! Augusztus 18.

Sms szakítás

Szerdán hajókáztunk. Csütörtökön, pedig lementünk a strandra. Nem történt semmi különösebb dolog. Levi hívott csütörtök este, de nem vettem fel, hogy őszinte legyek nem telefonon akartam közölni vele, hogy hogyan is érzek iránta. Azért, hogy mégis megnyugtassam, hogy élek dobtam neki egy smst.
Zoé üzenete: Szia! Élek, csak most nem tudom felvenni a telefont. :(
Levi üzenete: Szia! Azért örültem volna ha tudunk legalább egy percet beszélni, hogy halljam a hangod!
"Hogy halljam a hangod" azt hittem, mindjárt kiugrok a bőrömből. Felakartam hívni, de tudtam, hogy nem szabad.
Zoé üzenete: Aha én is....
Levi üzenete: Csak elakartam mondani valamit... De most már mindegy. Menj és érezd magad jól!
Zoé üzenete: Mit akartál mondani?
Levi üzenete: Zoé, most már teljesen mindegy. Nincs rám időd, megértem.
Zoé üzenete: Levi ne csináld ezt!
Levi üzenete: Tudom, hogy elszúrtam mindent kettőnk közt, de legalább ne játszd, hogy még számítok neked!
Zoé üzenete: Igen is számítasz!
Levi üzenete: Mért? Talán te is úgy szeretsz, ahogy én téged?
Zoé üzenete: Levi, én nem is tudom mit mondjak!
Levi üzenete: Gondoltam!
Zoé üzenete: Levi, én ezt nem sms-ben szeretném megbeszélni veled.
Levi üzenete: Szeretnéd látni a csalódott arcom, mikor lekoptatsz? Ha? Erről lenne szó?
Zoé üzenete: Levi tudod, hogy soha nem csinálnék veled ilyet.
A könnyeim eláztatták az arcom. Csak homályosan láttam a telefonom kijelzőjét.
Levi üzenete. Már nem is tudom mit higgyek Zoé!
Zoé üzenete: Neked nem jelent semmit tíz évnyi barátság?
Nem kaptam rá választ.
Bementem a lánymosdóba ahol kedvemre kisírhattam magam. A tükörbe nézve láttam, hogy a szemeim vörösek, és az arcom feldagadt. A falnak dőlve üldögéltem a koszos járólapon. Minden percben a telefonomat lestem, hogy hátha hív Levi.
Bora lépett be az ajtón.
- Zoé! Már mindenütt kerestünk!
- Én itt voltam - szipogtam.
- Mi történt?
- Szerintem Levi szakított velem! - sopánkodtam.
- De hát össze se jöttetek!
- Barátkén szakított velem.
- Zoé, úgy sajnálom.
- Nem kell! Én azt akarom, hogy Levinek a legjobb legyen, és a az neki a legjobb, hogy nem vagyunk barátok. Ám legyen! - szomorkodtam - De azért, kicsit fáj, hogy így itt hagyott.
- Gyere! Tudom mi vidít majd fel!
- Nem hiszem, hogy most bármi is mosolyt csalna az arcomra!
- Utolsó éjszakai buli van!
- Hol?
- Lenn az alsó szinten, a nagyteremben.
- Tudod mit? Talán kikapcsol egy kicsit!
Tényleg jó buli volt. Sokat nevettünk, és táncoltunk. Már ha táncnak lehet nevezni azt amit csináltunk. Hajnali háromkor jöttek le a tanárok, és feltoloncoltak minket a szobáinkba. Állításuk szerint "Felvertük a környékbelieket!"
Pénteken reggel nyolckor ébresztő volt. Hulla fáradtan pakoltuk össze a holminkat. Majd tíz óra fele megérkezett a fuvarunk. Végig aludtam az egész autó utat, ahogy mindenki más is.

Gólyatábor második nap

"- Nem tudom ki az a Levi gyerek, de valami biztos. te szerelmes vagy!"
- Nem. Nem, és nem. Az nem lehet hiszen már vagy tíz éve ismerem. Arra csak rájöttem volna, hogy szerelmes vagyok belé.
- Ne játszd az értetlent, mert te magad mondtad, hogy nem vagy az!
- De ő Levi!
- De ő a szerelmed! - utánozott Balla lányos hangon.
Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy ezt mindenki így gondolja a környezetemben. Mikor Zozó azt mondta, hogy "Erre neked kell rájönnöd Zoé". Akkor arra célzott, hogy azért vagyok Esztire féltékeny, mert szerelmes vagyok Levibe. Vagy éppen az mikor Borának meséltem, hogy Levi megcsókolt a pályaudvaron. Hazudott. Azt mondta, hogy "Ez biztos azért volt, mert Levi is attól félt, hogy soha többé nem fog látni." Onnét tudom, hogy átejtett, mert mikor Bora hazudik megdörzsöli az orrát.
- Hát nem is tudom Balla.... - ódzkodtam attól, hogy hangosan is kimondjam, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba.
- Pedig jobban teszed, ha minél előbb rá jössz, és közlöd ezzel a Levi gyerekkel is. Mondjuk én biztos nem lennék ennyire kitartó csak egy lány kedvéért. Végül is a ti dolgotok, én nem akarok beleavatkozni.
Kedden múzeumba mentünk. Negyed óra se kellett ahhoz, hogy kitiltsanak minket onnan. Mivel egész napos program lett volna a múzeum, ezért szabadfoglalkozásst ütemeztek be helyette a tanárok. Az nap találkoztam azokkal az osztálytársaimmal akiket nem mutatott be Balla. Encivel és három csatlósával. Egy Vivi nevű lánnyal aki Panni és Fanni társaságát kereste. Meg egy fiúval Márkkal.  
Egyedül éreztem magam. Bora és Zozó kettesen voltak. Tomot körülugrálták az Enci féle lányok. Balla a többi sráccal lógott. Rolit meg meg se közelítem...
Sétálgattam. Amikor Rolit és Encit láttam meg, akik éppen egymást nyalták-falták. Ledöbbentem, úgy tudtam, hogy Rolinak van barátnője. Enci nem látott meg de Roli  igen. Mi előtt  bármit is mondhattam volna, Roli megragadta kezem, és berántott a sikátorba, ahol eddig kettesben voltak. A falhoz szorított!
- Engedj el! - próbáltam szabadulni.
- Erről nem beszélhetsz senkinek! - parancsolt rám.
- Nem ígérhetek meg semmit!
- Ezért utáltalak mindig is! - méregetett.
- Ne hidd, hogy én úgy oda voltam érted!
- Pedig úgy tűnt, mikor beállítottál hozzánk egy tányér sütivel!
- Ismered? - kérdezte Enci.
Enci egyáltalán nem hasonlított Atihoz a bátyához. A hosszú orruk ami talán hasonlóság volt.
- Jobban ismerem a kelleténél - fintorodott el.
- Téged nem zavar, hogy van barátnője? - kérdeztem.
- Az nem az én gondom! - rántotta meg Enci a vállát.
Kezdtem unni, hogy a falnak vagyok szorítva. Kiabálni akartam, de Roli a számra tapasztotta a kezét. Én pedig egy hatalmasat haraptam a tenyerébe. Úgy sikított fel, mint egy kislány.
Én futni akartam, de Roli így szólt:
- Levi lecserélt, most már egy senki vagy a számára. Reméltem, hogy egyszer majd észhez tér.
Ökölbe szorultak a kezeim. Megfordultam, és Rolinak estem. A földre löktem, és őszintén behúztam volna neki, de nem tettem. 
- Mi van? Mért nem húzol be? Talán félsz? 
- Én nem félek, főleg nem tőled!
Észre se vettem, hogy közben Enci eltűnt. De amíg nem Rolira figyeltem, átlökött a másik oldalamra. Én kerültem alulra. szerencsémre Lehel  és Balla pont arra jártak.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Balla, gyanakodva.
- Veszekszünk, meg verekszünk! - mondom holt nyugodtan.
- Aha értem... és kell segítség?
- Jó lenne!
- Inkább neki segítesz, mint egy havernak? - hüledezett Roli.
- Kussolj! Bunkó...
Örültem, hogy megjelentek a fiúk, és segítettek rejtem. Úgy távoztunk, hogy ketten két oldalról közrefogtak, mintha a testőreim lennének.
- Hálám örökre üldözni fog titeket! - köszöntem meg nekik.
- Ugyan már semmiség! - mondták.
- Amúgy mi történt? - kérdezte Balla.
Ától cettig elmeséltem nekik a dolgokat. Azt mondták, mennyek velük. Nem tudom, hogy azért, mert megsajnáltak, vagy mert kedvelnek. Végül is tök mindegy...